Top 9 gyilkos
marketingstratégia
Mik azok a technikák, amelyek a legjobban beváltak a rengeteg próbálkozás közül?
1. Rámenős marketing
2. Egérfogó
3. Figyelj úgy, mint egy macska
.
.
.
5. Ügyfélélmény-növelés és visszatérő vevők
“Ákos, jó veletek együtt dolgozni” – ez az egyik legrövidebb ügyfélvisszajelzés, amit kaptam, és amire a legbüszkébb vagyok.
Ebben benne van minden törekvésünk: azaz ígérni mindenki tud mindenfélét, de hosszú távon elégedettséget kiváltó teljesítményt nyújtani már nem sokan. Márpedig az ügyfél élménye nem abból fakad, hogy mit ígérnek a fizetés előtt, hanem abból, hogy mit kap fizetés után.
Ez az, amire az utóbbi években gőzerővel gyúrunk, és látszik is az eredménye, hiszen meredeken növekszik a visszatérő vevőink száma, nem ritka már, hogy több mint tíz éve fizet elő nálunk valaki. Ez még hagyján, de olyan visszajelzést még többet kapunk, hogy valaki sajnálja, hogy már nem fizethet elő nálunk, mert olyan jó tapasztalatai voltak velünk kapcsolatban. A körülményei változásának következtében nincs már szüksége a termékünkre, de semmi baj, várjuk vissza, ha majd megint lesz. De az, hogy valaki ezt mondja nekünk, vállalkozóként megfizethetetlen érzés.
A recept pedig egyszerű: mindig meg kell vizsgálni, hogy mi váltana ki hűha-érzést az ügyfélből, és azt meg kell csinálni. A legegyszerűbb megoldás olyan rendszereket bevezetni, amiket a konkurenciánál vagy az iparágban utálnak vagy hiányolnak a vevők, például a nyomkorászós ügyfélszolgálati telefonszám helyett közvetlen vonal, vagy éppen a hétvégi ügyfélszolgálat bevezetése, de ilyen lehet egy mindenre emlékező CRM rendszer is, amiből az együttműködés során látja a vevő, hogy profi kezekben van.
Ez mindenkinél más és más, de olyan újításokról is lehet szó, amik általában ott és akkor pénzt nem hoznak ugyan, de megalapozzák a jövőt, mert további költség nélkül lesz az egyszeri vevőből visszatérő vevő. Nem úgy, mint a következő sztoriban.
RoadRecord blog,
Az egyik kedvenc sztorim az útnyilvántartás értékesítése során
Éppen kiküldtem pár évvel ezelőtt az egyik magazinunkat, amiben többek között az értékesítésünk magas hatékonyságát fényeztem, amikor megszólalt a telefon.
– Jó napot kívánok, Barazsy Ákossal szeretnék beszélni.
– Tessék parancsolni.
– Most olvasom itt ezt a cikkét, de Barazsy úr, minek írogat ilyen hülyeségeket, amikor csapnivaló az értékesítésük… Itt álltam készen a vásárlásra, de – hiába ígérték – senki nem keresett Önöktől hónapok óta… Már teljesen elment a kedvem Önöktől…
– Érthetetlenül állok az események előtt. Milyen néven iratkozott fel?
– Mondom:… (Épp a kertünkben sétáltam, közben rohantam a gépemhez, és a MiniCRM rendszerünkbe írtam be a diktált adatot.)
– Megvan! – válaszoltam. – A probléma abból adódhatott, hogy rosszul adta meg Ön a számát, a kollégám pedig nem tudta felhívni Önt, ezért – sablonlevelünk van az ilyen esetre – küldött Önnek egy emailt, hogy adja meg a számát pontosan, hogy felhívhassuk.
– Ne mondja már, én nem kaptam semmi ilyen levelet, és válaszolni is szoktam mindenre!
– Rendben van, nézzük az előzményeket: Ön 2007. november 18-án 11:48:34-kor kapta meg a levelet. (Azt is láttam, hogy megnyitotta – de ezt nem mondtam. ☺)
– Na, erre kíváncsi vagyok – mondta kicsit ingerültebben. – Várjon, azonnal megnézem! (10 másodperc múlva) Basszus… A fenébe… Tényleg… Elnézést, erre a levélre tényleg nem válaszoltam… Most akkor mi legyen?
– Semmi. Mivel azt állította, hogy szerette volna megvenni a programunkat, itt és most tudom rögzíteni a vásárlását. Milyen névre írhatjuk a számlát? ☺
Szerinted volt ellenkezés?
Mi történt valójában?
– Egy ügyfél felhívott felháborodva, azt gyanítva, hogy hülyeségeket írok a blogban, és rossz értékesítést vélelmezett rólunk.
– Valamelyik munkatársammal történő minden egyéb kommunikáció nélkül egy pillanat alatt meg tudtam nézni a MiniCRM-ben, hogy mi történt korábban az ügyféllel kapcsolatban, ki foglalkozott vele, mikor próbáltuk meg hívni, mikor és milyen emailt kapott erről.
– Többször előforduló szituációkra előre megírt sablonleveleink egyikét megkapta az ügyfél – ami nekünk három másodpercnyi munkát jelentett.
– A levélküldés időpontjának pontos és ellenőrizhető megnevezése után meggyőztem és a magunk oldalára állítottam az ügyfelet. Miután rájött, hogy ő hibázott, ráadásul a mi nyakunkba akarta sózni ezt a hibát.
– A legkönnyebb eladni egy olyan érdeklődőnek, aki épp akkor blamálta magát.
– Amíg a MiniCRM rendszere nélkül bármely értékesítő a hibás telefonszámos megkeresést simán kidobta volna, addig mi – akár hónapok múlva is – eladunk neki. Ezért van ennyi ügyfelünk.
(2010. április 26.)
x x x
6. “Önre a konkurenciánál van szükség” stratégia
Kedvenc marketingeszközöm, amivel elküldöm a bevételt a konkurenciához? – Igen!
Arról már írtam, milyen károkat okoz az, ha nem az ideális vevő téved be hozzánk, ebből adódik, hogy milyen nyereséget okoz az, ha nem minket boldogít, hanem a konkurenciát. Ilyen egyszerű.
Tudomásul kell venni, hogy a marketing véráldozattal jár. Ebben a példában egyszer elküldöm azt az ügyfelet (bevételt), aki nem tudja az általunk támasztott (morális) normákat teljesíteni, és az is véráldozat, hogy a konkurenciához küldök egy potenciális ügyfelet, és végül ezzel kockázatot is vállalok, hiszen lehet, hogy később jó vevőt lehetett volna faragni az éppen aktuális rossz vevőből.
Ennek a módszernek a használatával ezeket a kockázatokat mind felvállalom, de ha ügyesen csinálom, akkor mindezek mellett mégis jól jövünk ki belőle.
Mindig nem dönthetsz jól, de a jó hír az, hogy rosszul sem. Az is kockázat, ha a rossz ügyfél a te ügyfeled marad.
Nyilván ehhez megfelelő technika, tapasztalat és mérlegelés kell, de benne kell hogy legyen ez a gondolkodásmód a stratégiánkban, és indokolt esetben kegyetlenül alkalmazni is kell.
Nálunk ezen elv alkalmazása szituációtól függően szóban (telefonon) vagy inkább sablon emailen keresztül történik. Nem csinálunk belőle sportot, de rendszeresítve bizony előfordulhat, hogy ha szükség van rá, akkor minimális időnket eméssze fel a rossz ügyfelek elküldése, hogy a jó vevőkkel tudjunk eleget foglalkozni.
RoadRecord blog,
Miért NEM szenvedünk évek óta a nemfizető ügyfelektől? (részlet)
Elgondolkoztam, hogy hányan szenvednek a nemfizető ügyfelektől, és mennyire rossz ez nekik.
Azután eszembe jutott, hogy mi már mennyire NEM szenvedünk ettől a jelenségtől, és ez nekünk mennyire jó!
Minek köszönhetjük ezt? A következetességünknek.
Mi már réges-régen felismertük, hogy az nem elég, hogy addig nem kapja meg a megrendelő a program kulcsát, amíg nem fizetett, hanem jó előre, fokozatosan ki is kell zárnunk azokat a rendszerből, akik nem képesek etikusan viselkedni.
Bunkón viselkedsz a kollégámmal? Arra van az ajtó.
Megrendelted? Akkor fizess. Időre. Mert ez nem a bölcsőde.
Késel? Ha szólsz előre, akkor nem gond.
Sunyizva késel? Kegyetlen és automatikus retorzió.
Túlfeszíted a húrt? Számla sztornó.
Megsértődsz, hogy akkor majd megrendeled máskor? Nálunk ugyan nem.
Akkor majd megrendeled a konkurenciánál? Jól teszed. Az ilyenekre ott van szükség.
Azóta ezen a téren öröm és „bódogság” van mifelénk, és még behajtókat sem kell alkalmaznunk.
(2014. október 19.)
x x x
.
.
.
9. Az árazás művészete
Személyes meggyőződésem, hogy egy termék olyan, amilyen ember áll mögötte. Ha valaki az életében is igyekszik jó/legjobb minőségű termékekkel körülvenni önmagát, családját és a cégét, akkor az ő terméke is pont ilyen színvonalú lesz.
Ha valaki csak olcsó termékekben gondolkodik, akkor valószínű, hogy ezt leginkább azért teszi, mert nincs pénze a legjobbra – hiszen ha lenne, akkor miért az olcsót venné? Logikus, hogy azért nincs pénze a legjobbra, mert az ő termékét/munkáját/ szolgáltatását is csak olcsón lehet eladni – mivel az kevésbé jó minőségű -, azaz nincs elég profitja, és itt a kör be is zárult.
Az nem jellemző, hogy valaki a legjobbat adja a legolcsóbban – marketingduma lehet, de a valóság semmiképpen sem -, hiszen ha tudatában van annak, hogy az a legjobb, akkor miért ne kérné meg az árát? Szeret alulfizetett lenni? Ugye nem. Maximum az lehet még, hogy nem veszi észre, hogy a terméke túl olcsó, akkor viszont érdemes időnként körülnéznie, megéleznie a fejszét, és nem csak a fát vágni.
Ha valami olcsó, akkor az adott termék drágább verziójához képest nyilvánvalóan ki kell hogy maradjon belőle valami, ami a fogyasztó számára is hiányozni fog előbb vagy utóbb.
Már láttam olyat, hogy valaki kifejezetten olcsó, gagyi tömegtermékekből gazdagodott meg (a normál minőségű termékek nemzetközi mércével mért nagy mennyiségben való terítése nem a magyar piac jellemzője), ennek megfelelően a magánéletében drága tárgyak vették körül, de valahogy mégis visszaütött a gagyiban való gondolkodása, így azon drága tárgyakat kontroll alá vonni, megbecsülni, karbantartani már nem tudta, így azok ezer sebből vérezve romlottak le éppen csak használható eszközzé.
A fenti levezetésből adódóan – még kamaszkoromban, amikor szegény diákként elegem lett a gagyi cuccokból -, hoztam egy döntést, hogy én csak minőségi termékekkel veszem magam körül, és kész.
Így is lett, mivel megszerettem a jó minőségű termékek használatát, nem is tudom elképzelni, hogy olcsó tömegterméket hozzak létre – az ipari hulladék gyártása nem az én műfajom -, de az sem, hogy bármilyen formában is foglalkozzak vele, így csak a jó minőségű termék árazásáról van tapasztalatom – és azt nem is bánom, hogy így alakult.
Nyilvánvalóan van létjogosultsága a termékpalettán az olcsó termékeknek ugyanúgy, mint a prémium verzióknak is, hiszen a piacon is vannak vékonyabb és vastagabb pénztárcával és/vagy igényszinttel rendelkező vásárlók.
Az is valószínű, hogy az ért jobban szót a vékonyabb pénztárcájú vevőkkel, aki önmaga is a hasonló termékekhez szokott, vagy egyszerűen csak ez a gondolkodásmód és marketingkommunikáció sokkal inkább testhezálló a számára, és ő tud sok pénzt csinálni ebből is.
Tegyünk különbséget aközött is, amikor valaki nem egy olcsóbb terméket hoz létre, hanem az adott kategória termékeit támadja azzal, hogy ugyanazt(?) a minőséget ígéri sokkal kevesebbért. Ez tipikusan a válságban volt divat, aminek a legnagyobb veszélye az, hogy nemcsak a konkurenst, önmagát, de még az egész iparágat is tönkreteheti ezzel az eszetlen, stratégiai gondolkodás nélküli kényszervállalkozással. Majd egyszer csak ott áll a piac beszállítók nélkül, mert tönkrement mindenki. Kinek jó ez?
Nekem a minőségi termékekre alapuló stratégiám arról szól, hogy…
.
.
.
Top 7 kedvenc marketingeszközöm
.
.
.
3. Upsell és cross-sell
“Nagyobb krumplival és üdítővel mehet?” – ez mindenkinek ismerősen cseng, és sokakat idegesít vevőként, bár eladói szemszögből ez az egy kérdés sok profitot hozhat. Márpedig egy vállalkozó a profitot szereti, így végig kell gondolnod, hogy a te vállalkozásodban hol lehet ezt a módszert alkalmazni.
Gondoljunk bele: az értékesítésben az első pénztárcanyitást a legnehezebb elérni, de amikor az kinyílik, akkor azonnal kosárérték-növelő technikát kell alkalmazni, hogy a pénztárca mélyére nyúlhassunk úgy, hogy a vevő is jól érezze magát közben.
A módszer pedig sokkal jobban működik, mint azt először gondolnánk – ilyenkor már nincs extra marketingköltség sem, hiszen a vevő ott áll már előttünk a kasszánál -, csak el kell venni a pénzt az asztalról.
Az upsell-lel egy lapon szokták emlegetni a cross-sell-t is, ami azt jelenti, hogy az eladott termék mellé ajánlasz valami releváns kiegészítőt is, mondjuk, az új telefonodhoz biztosítást, de ilyen az is, amikor webáruházakban azt a részt böngészed, hogy “akik ezt vették, azok még ezekből szoktak válogatni”. Nagyon hatásos eszköz ez is, figyeld csak meg magadon is.
Részben ezek miatt az előnyök miatt nem alkalmazok például bizonyos termékek esetében bankkártyás fizetést, mert megrendelés után – a fizetéssel egy időben – igyekszem adni egy visszautasíthatatlan ajánlatot, olyat, ami nem automatizálható (sajnos), de ha a tiéd ilyen, akkor ne fogd vissza magad.
Idetartozhat még a keresztmarketing-partnerség is, ami tulajdonképpen azt jelenti, hogy ha vásárol nálad valaki valamit, akkor bónuszként felajánlasz egy kedvezményes lehetőséget egy keresztmarketing-partneredtől, ő pedig ugyanezt teszi veled kapcsolatban. Az én tapasztalatom az, hogy ez Magyarországon nem működik, nem éri meg foglalkozni vele. Miért? Mert olyan mély szinten van a cégek értékesítési kultúrája, hogy mindenki örül, ha a saját termékét el tudja adni, másra már nem tud koncentrálni.
4. Blog
2005 óta blogolok, amiből azután a havi témákat összegyűjtve egy havi hírlevelet magazint küldök a feliratkozóknak. Volt időszak, amikor egyszerre négy cégemnek írtam blogokat, és hírleveleztem. 2007-ben HVG Goldenblog-díjat is nyertem. Nem könnyű műfaj és időigényes is, de megéri, mert így mindig a köztudatban tudok maradni.
Ahhoz, hogy jó blogot írj, témák kellenek, amihez pedig nyitva kell tartanod a szemed, a füled, az elméd, hogy elcsípd ezeket a gondolatokat a világban – és persze nem árt, ha a cégedben is élsz. A téma az utcán hever, csak nem mindenki tud lehajolni érte és betenni a pénztárcájába.
Amikor elkezdtem ezt a műfajt művelni, még komoly erőfeszítés volt kialakítani a koncepciómat, viszont sokkal aktívabb volt az olvasótábor. Mára az olvasóközönséget a sok divatblog és a Facebook felhígította. Ennek ellenére a blogon keresztül egy saját médiacsatornám van, egy nagyon jó felületem arra, hogy kiadjam azt, ami bennem van.
Ennek köszönhetően nagy ismertségre tettem szert. Leskó Norbi mesélte, hogy amikor már „nagyban tolták” az Árukeresőt, egy befektetői rendezvényen akkor kezdtek el érdeklődni az ötlete iránt, amikor kiderült róla, hogy “ja, te a Barazsyval dolgoztál, akinek van az a blogja, az király”. Volt olyan régi ügyfelem, akivel már azért nem dolgoztunk együtt, mert senkivel sem tudott kijönni – így velem sem -, de valahogy rátalált a blogomra, rendszeres olvasóm lett, és az alkalmazottja elmondása szerint egyszer csak kijött az irodájából és minden előzmény nélkül elkezdte neki a fejét vakargatva magyarázni, hogy “ez a Barazsy nem is annyira hülyegyerek”. Ilyenkor dagad a májam.
Sohasem olyan blogot írtam, ami csak megosztja vagy átveszi mások híreit, mindig a saját gondolataimmal töltöm meg. A legtöbb céges blog ezzel szemben arctalan, lelketlen és gazdátlan, amin nincs saját tartalom, vagy ha van, akkor is csak a cégről, a termékről, azaz magáról beszél és nem az olvasóról.
Ami érdekes a műfajban, hogy sokkal, de sokkal többen olvassák, mint ahányan jelét adják ennek. Rengeteg emberrel beszéltem már úgy, hogy korábban semmi reakciójuk nem volt a blogomra – se egy lájk, se egy komment -, de a beszélgetésből kiderült, hogy fejből ismerik az összes írásomat: tehát nem kell elkeseredni, ha nem kapsz annyi lájkot, mint amikor egy átlagos csaj bepucsít a Facebookon és az összes kan perceken belül ömleng. Ez egy másik műfaj, itt az ésszel, a gondolatokkal lehet kitűnni, arra pedig kevesebb a vevő, mint az üres pózolásra – ez van. Arra is számíts, hogy 1000 olvasónként megjelenik a színen egy pszichopata is, akit kezelned kell. Nem minden blogger képes megemészteni őket – nekem is először problémát okoztak -, de idővel ebbe is bele lehet rázódni.
A tartalom vonatkozásában még fontos, hogy ne akciók ismertetésére használd a blogod. Tízszer kell adni valami értékeset ahhoz, hogy egyszer hatásosan kérhess is valamit, mondjuk, egy akciós vásárlást.
Fontos még, hogy ezt évekig kell csinálni, hogy valamilyen véleményvezéres médiahatalomhoz juss (észrevegyenek egyáltalán). Csak a rendszeres blogolás számít, az ötletszerű, “negyedévente írok valamit, mert kell” típusú blogolásba bele se kezdj.