Vigyázat: kapcsolati tőke!
2009 július 22., szerda - 12:13Ezt a bejegyzést már megírtam a rendszergazdás blogomban, de ide aktuálisabb…
Meglepő következtetésre jutott egyik ismerősöm, aki vállalkozói klubot hozott létre: a jelentkező tagok közötti kutatásból az derült ki, hogy a többség nem az ott megszerezhető tudás miatt iratkozott be, hanem a lehetséges kapcsolati tőke reményében!
Azóta sem hagy nyugodni a gondolat, hogy vajon hány cég lehet Magyarországon, akik nem a marketingre, hanem a kapcsolati tőkére (ismerősökre) alapozzák a cégük létét!
Ha jobban belegondolok, logikus lépés ez hazánk (kényszer)vállalkozói részéről, hiszen legtöbbünk első generációs vállalkozó, egyszerűen nincs meg az a mintánk arra, hogyan kell vállalkozni, kiszolgálni, hogyan kell vevőt szerezni, ellenben bőven volt mint örökölnünk felmenőinktől a mutyizásról, és a “kéz kezet mos” elvről.
Vajon meddig lehet megélni a kapcsolatokból, és mikor jön el a pillanat, amikor szüksége van a cégnek állandó friss, új vér beáramlására szolgáló rendszerre?
Nagyon jól tudom, hogy a kapcsolati tőke nagyon kényelmes és jól jövedelmező tud lenni, azonban arra is sok példát láttam, hogy ennek elapadása után az addig lüktető cég hirtelen elsorvad, nem tud mihez és kihez kapni, egyszerűen nem tud magával mit kezdeni, hiszen nem szokta meg azt, hogy a kávézáson és a zsebbe csúsztatáson kívül mást is lehet (kell) tenni a vevőért!
Ebben az időállapotban már gyakran késő a hirtelen jött vakarózás - “kéne valamit gyorsan csinálni” -, de egyszerűen a csapat / a cég / a tulajdonos nem képes arra, hogy a hirtelen jött változást kezelje, és átálljon a gondolkodása arra, hogyan is kell életben maradni a valódi versenyszférában.
A szocializmus napjainkban is tovább szedi az áldozatait közülünk.
Kéne valamit csinálni.
Az én megoldásom “A kulcsszó: Google AdWords!” oktatóanyagom. Érdekel? 
(6 szavazat, átlag: 3,83 a 5)
Loading ...
július 23rd, 2009 at 13:47
Érdekes, amit mondasz. Én 1982 óta párszor már végigjátszottam ezt, kezdve a kooperátorok 10-15%-ától a vezérigazgató rokonának alkalmazásáig. Ilyen volt, és még ilyenebb lett a magyar valóság. Az a baj, hogy ezen a gondolatmeneten hamar politikai síkra jutunk. Csak nézd meg a sok párttitkárból lett kapcsolati nagytőkést, és a zsíros, háromszorosába kerülő állami beruházásokat. A példa adott, hogyan várhatod el a “köznéptől”, hogy másképp gondolkodjon? Talán a kényszer hoz némi változást, meg annak a néhány tucat lelkes embernek a munkája, amilyennek Téged is ismerlek.
július 23rd, 2009 at 13:55
Mint írtam, van a látókörömben jó néhány cég, melyek pl. politikai hovatartozástól, sógortól, stb. függtek, igen jól éltek.
Addig nagyon is jól megy a szekér, amíg az emberük a helyén, de amint változás áll be, rájönnek, hogy Ők nem is olyan nagy üzleti szereplők ám egyből, és megy a vakarózás, mit lehetne csinálni gyorsan - mert ugye a jólétről a legnehezebb lemondani.
Meg aztán itt a válság. Olyan helyzetek alakultak ki, amikről idáig csak olvastunk, elképzelni nem tudtunk.
És még ki tudja mi jöhet…
Nekik írtam ezt.
Az bizonyos, hogy ilyen mindig lesz, ezt most én sem feszegetném, mindössze arról van itt szó, hogy aki most jól érzi magát, az most kezdjen el dolgozni a kérdésen, mert nem biztos, hogy holnap is így lesz.
Aki pedig már slamasztikában van, mi más kitörési lehetősége marad, mint a marketing és a hirdetés?
Én erre tudok gyógyírt.
július 30th, 2009 at 15:42
Lehet szinte kapcsolati tőke nélkül is elindulni, és hosszútávon ez a jobb.
Kénytelen vagy egy tényleg működő céget felépíteni, ami most is a válságban is működik, sőtt jól is működik.
Megfelelő termék, megfelelő reklám - ezért vagyunk itt - és halad az üzlet.
július 30th, 2009 at 15:44
Szívemből beszélsz
Az nagy segítség, ha az induló céged segítségére van valami vagy valaki, de vigyázni kell, hogy ne éld le az egész életed ennek árnyékában!
Veszélyes. Jó példa erre a válság, bajban hamar kiderül, hogy ki az igazi barát…
szeptember 10th, 2009 at 12:57
Örülök a bejegyzésnek, mert én azok közé tartozom, akik nem rendelkeznek kiterjedt kapcsolati hálóval, így egy kis biztatást ad, hogy enélkül is lehet valaki sikeres.
Ugyanakkor a legtöbb vállalkozással fogalkozó képzésen, és könyvben azt mondják, hogy “nem az számít, hogy mit tudsz, hanem hogy kit ismersz”. És ezt a fejlettebb üzleti kultúrával rendelkező nyugati sikerkönyvek írják.
Másrészt, ha kicsit jobban körülnézünk, akkor azt látjuk, hogy az igazán nagy üzletek személyes értékesítés, azaz kapcsolatok útján köttetnek, és nem on- v. offline marketing eszközök hatására.
Tehát akkor jó vagy rossz, ha nincs akkora kapcsolati tőkém, hanem csak magamra számítva dolgozok, terméket fejlesztek, és marketingelek?
Csaba
szeptember 10th, 2009 at 19:59
Itt nincs jó vagy rossz, hanem egyszerűen vagy van kapcsolati tőkéd, vagy nincs.
Az simán igaz lehet, hogy a kapcsolati tőkével lehet nagy üzleteket csinálni, de ha valakinek ez nincs, akkor kénytelen a hagyományos versenyszférában helyt állni.
Mondjuk ha hagyományosan vagy sikeres, az sokkal jobb érzés, mert azt Te érted el magadnak, és akkor sem jössz zavarba, ha éppen kihal a szuper biznisz amitől éppen függsz, mert kezedben van a tudás, amivel a jég hátán is megélsz….!